Családomból nem én vagyok az első, aki Írországba költözött. Az apai nagyapám nővére, Margit néni még az ’56-os kivándorlási hullám előtt érkezett a szigetre, és miután feleségül ment egy ír férfihez, élete hátralévő részét itt élte le. Don bácsi 1964-ben halt meg, Margit néni pedig nem ment újra férjhez, özvegyként hunyt el 1989-ben. Gyermekük nem született.

Csatlakoztam egy Facebook csoporthoz, amely dublini régi fotókat, videókat oszt meg, mert érdekel az ilyesmi. Megosztottam a birtokomban lévő egyetlen régi dublini vonatkozású fotómat, Margit néniék esküvői képét. Megjegyzésként odaírtam, hogy kik ők, hogy nem tudok róluk sokat, például azt sem, hogy konkrétan hol van a sírjuk, ha egyáltalán meg van még. Nem számítottam komolyabb reakcóra, elmentem edzeni egy kicsit. Egy óra múlva ránéztem a Facebookra, hogy mi a helyzet, és leesett az állam. Rengetegen reagáltak, alig győztem válaszolni. A többség segíteni akart a sír megtalálásában, és meg is találták nekem. Hihetetlen, de egy óra múlva megkaptam, melyik temetőbe kell mennem, mi a sír referencia száma, elküldték a halotti bizonyítvány és a sírkő fotóját, valamint Margit néniék utolsó lakcímét. Még egy férfi is jelentkezett, aki gyerekkorában Margit néni szomszédja volt. Gyakorlatilag minden komolyabb erőfeszítés nélkül az ölembe hullott az összes információ.

Kis családommal felkerekedtünk, és elmentünk a Glasnevin temetőbe, Dublinba. Ez egy hatalmas temető múzeummal, kávézóval és ajándékbolttal. Eredetileg debreceni vagyok, ahol a helyi temetőben nem nagyon botlottam bele turistacsoportba, itt viszont többe is, mivel sok, az ír történelemben, kultúrában fontos szerepet betöltő embert temettek ide. A fotón látható több mint 50 méter magas torony például a temető alapítójának (Daniel O’Connell) az emlékműve, akinek a szívét – végakaratának megfelelően – Rómába vitték, és csak a teste többi részét helyezték itt el.

Több mint másfél millió sír között kellett keresnünk, ezért segítséget kértünk. A pult mögött ülő hölgy fél pillanat alatt megtalálta a sír pontos helyét az adatbázisban, és egy térképen be is rajzolta nekünk. Mázlink volt, mert a sír az út mellett helyezkedett el, így nem kellett bemásznunk a sírok közé. Azért írom, hogy bemászni, mert arra felé rettentően szorosan helyezkednek el a sírok, sok között még egy lábfejnyi hely sincs, ami kicsit kellemetlen, mert nem szerettem volna senki sírjára rátaposni. Hosszú évtizedek után mi voltunk az első magyar rokonok Margit néniék sírjánál. Jó érzés volt odatenni azt a csokor virágot.

A tapasztalatomat azért írtam meg, hogy aki esetleg hasonló cipőben jár, bátran próbálkozzon. A Glasnevin temetőben genealógiai kutatást is vállalnak.

https://www.glasnevinmuseum.ie/index.cfm


Comments

Egy sír nyomában – személyes tapasztalat — No Comments

Leave a Reply