A legutóbbi átfogó felmérés szerint az írek közel háromnegyede, vagyis 71,2 százaléka az angolon kívül semmilyen egyéb nyelvet nem beszél. Európai mércével mérve ez igen tragikus eredmény.

Az angol a világ második legtöbbek által beszélt nyelve, 70 állam hivatalos nyelve, de ez a média és a számítópépes világ nyelve is. Úgy tűnik, az írek nagy része kihasználja az angol anyanyelv nyújtotta kényelmet, és nem fárasztja magát további nyelvek elsajátításával. Jan O’Sullivan, parlamenti képviselő, erről úgy nyilatkozott, hogy jelenleg kidolgozás alatt áll egy új oktatási program, mely már kora gyermekkortól ösztönzően hatna az idegen nyelvek elsajátítására.

Ugyanakkor viszont a statisztika szerint a magyarok sem verhetik nagyon a mellüket, mivel Magyarországon a lakosság 63,2 százaléka csak az anyanyelvén beszél. Ha összevetjük ezt az eredményt a lista élén álló Luxembourggal, ahol ez az érték 1,1 százalék, nyilvánvalóan van még hova fejlődni. A hivatalos állásfoglalás szerint Magyarországon jelenleg generációk kínlódnak a munkaerő-piacon valós nyelvtudás nélkül.

Sokan megkérdőjelezik a statisztika hitelességét. Ők elsősorban azzal érvelnek, nem lehet pontosan behatárolni, mi számít valós nyelvtudásnak. Arra semmiképp nem lehet alapozni, hogy ki mit tanult az iskolában, hiszen az írek is tanulnak írül, de a többség mégsem állítja magáról, hogy beszéli is ezt a nyelvet. Magyarországon is sokan tanultak annak idején oroszul, de vajon hányan tudnak közülük ma is folyékonyan kommunikálni vele? A nyelvvizsgák száma sem jelenthet kiindulási pontot a kérdés eldöntésében, mivel gyakori eset, hogy a vizsgázó csak a vizsga idejére szívja fel magát annyi tudással, hogy megugorja a lécet, de amint kezében a bizonyítvány, ami feltétel például a diplomához, de amúgy semmi szüksége rá, már el is felejtette azt a keveset is, amit tudott. Vagy az számít nyelvtudásnak, ha valaki tud kommunikálni az adott nyelven? Gyakran megesik, hogy a szlovák munkatárs minden nehézség nélkül szót ért a lengyel, a litván, a lett vagy az orosz kollegával. Akkor ő már vallhatja, hogy három-négy nyelven is tud?

A kérdés eldöntésére nincs központi útmutatás, mindenkinek személyes döntése, hogy mit válaszol, ha a nyelvtudása felől kérdezik. A statisztikával pedig lehet vitatkozni, de akkor is jelzésérteke van.