Itt a jó idő, a csavargások ideje. Írországban a bolyongani vágyók bőven találhatnak varázslatos, természeti kincsekben gazdag, vadregényes helyeket. Elpihenve a szél cibálta felhők alatt érdemes nyitva tartanunk a szemünket, mert ki tudja, mit rejtenek a kelta sziklák, a moha lepte fák vagy a tajtékos habok.

Grogoch

A grogoch amolyan furcsa félszerzet, kicsit emberi, kicsit természetfeletti lény. Eredetileg Skóciából „települt át” Írországba. Ránézésre kicsi öregember, aki nem visel ruhát, viszont egész testét vastag, durva, rőt szőrzet borítja. Nem ad a személyes higiéniára. A perzselő hőséget ugyanolyan jól viseli, mint a dermesztő hideget. Igazi barlanglakó, de üregekben, hasadékokban is elél. Női verziója nem ismert.

A grogochok különleges képessége, hogy láthatatlanokká tudnak válni. Egyébként elhanyagolt külsejük ellenére igen társaságkedvelő és segítőkész lények. Szívesen segítenek a vetési és aratási munkákban, de a ház körüli mindennapos teendőket is ellátják. Fizetség gyanánt egy kancsó tejszínt kérnek. Sok mesebeli lényhez hasonlóan, a grogoch is fél a papságtól, ezért nem teszi be a lábát olyan házba, ahol pap vagy lelkész tartózkodik.

Dullahan (dullaghan, far dorocha, Crom Dubh)

Fesztiválokon, ünnepnapokon éjfél körül ádáz, feketébe öltözött, fej nélküli lovas vágtat keresztül a vidéken, egy sötét paripán, miközben levágott fejét a jobb kezében tartja. Ő a dullahan, az ír mesevilág egyik leglátványosabb alakja, aki különösen tevékeny Sligo és Down környékén.

A feje színe és textúrája olyan, mint a penészes sajt. Fekete szemei vészjóslóan pislognak, arca pedig ocsmány, bárgyú vigyorba torzul, miközben foszforeszkál. A lovas úgy tartja a fejet, mint egy lámpást, amellyel olyan távolságokra is ellát, amire ember nem képes. Természetfeletti képességét arra használja, hogy megtalálja azt a házat, ahol haldoklik valaki. Ahol a dullahan kimond egy nevet, az illető életét veszti.

A lovas ostor gyanánt egy emberi gerinccel csapkod. Fekete táltosa szikrákat és lángokat prüszköl. Egy másik verzió szerint a dullahan egy hat ló húzta fekete hintón közlekedik. A kocsi olyan gyorsan száguld, hogy az út menti bokrok lángra kapnak.

Pooka (phouka, puca)

A legelterjedtebb nézet szerint a pooka bosszantó kártevő, akinek egyik leggyakoribb megjelenési formája, hogy sötét lóként járja a vidéket. A lónak ijesztő, tüzes, sárga szemei vannak és hosszú, lobogó sörénye. A pooka általában szürkületben indul portyázni, és egyetlen este alatt hatalmas területet képes bejárni. Útját kidőlt kerítések és beborult kapuk jelzik. A pooka szétkergeti a jószágokat és letapossa a termést. A puszta látványa is elég ahhoz, hogy a tyúkok ne tojjanak többé, a tehenek pedig ne adjanak tejet. A késő éjjel utazókat magával ragadja, és sáros árokba vagy mocsárba hajítja.

Downban kicsi, torz koboldként képzelik el a pookat, aki aratás végén részesedést követel a termésből. Laois területén a pooka egy hatalmas, szőrös, zsákos ember, aki halálra rémiszti az éjszakai vándorokat. Waterfordban és Wexfordban sasként azonosítják a pookat, akinek óriási szárnyai vannak. Roscommonban viszont az a nézet terjedt el, hogy a pooka egy fekete kecske csavart szarvakkal.

Banshee

A banshee női alakként elképzelt halálhírnök. Olyan szellem, aki az ősi ír családok tagjai számára előre jelezte, ha eljött az utolsó órájuk. A hagyomány szerint kezdetben öt családra korlátozódott a tevékenysége (O’Neills, O’Briens, O’Connors, O’Gradys, Kavanaghs), de miután ezek a családok házasság útján vegyültek egymással, a banshee is kiterjesztette ügyfélkörét. Kiáltása halált hoz arra, aki meghallja.

Leginkább háromféle megjelenési formáját tartják számon. Lehet fiatal nő, tekintélyt parancsoló matróna, vagy rusnya vén banya. Rendszerint szürke, csuklyás köpönyegben ábrázolják kisírt vörös szemekkel. Egy másik verzió szerint szakasztott mása egy mosónőnek, aki mindig az éppen aktuális haldokló ember vérfoltos ruháját mossa. Egyes feljegyzések szerint állati formát is ölthet. Olyan állatokét, amelyeket Írországban régen a boszorkánysággal hoztak összefüggésbe, pl. varjú, menyét, mezei nyúl. De az is előfordulhat, hogy nem jelenik meg, csak gyászos hangját hallatja.

Merrow

A merrow az ír hableány megfelelője. Derékig gyönyörű nő, de lába helyén halfarok van. Kézfején az ujjai között úszóhártyák feszülnek. Jelenléte vihar vagy egyéb tragédia közeledtét jelzi, ezért akármilyen szép, kedves és jóindulatú, jobb nem találkozni vele.

Kerryben, Corkban és Wexfordban az a hír járja, hogy fókabőrbe bújva kimerészkedik a partra. Fején kis piros tollakból készült fejfedőt visel. Ha halandó ember megszerzi akár a fókabőrt, akár a sapkát, hatalmában tarthatja a hableányt, aki ezek nélkül képtelen lesz visszamenni a tengerbe.

Kevés szó esik róluk, de a hableányoknak létezik hím megfelelőjük, a mermenek. Ezek a „habfiúk” igen visszataszító és ijesztő megjelenésűek. Arcvonásaik leginkább disznóra emlékeztetnek, és hosszú, hegyes fogaik vannak. Nem csoda, ha a hableányok inkább a part felé kacsingatnak. Számos mese és legenda témája a halandó férfi (többnyire halász) és hableány között fellobbanó szerelem. Ezek a történetek azonban többnyire szomorú véget érnek.