Írország számos megalitikus műemlékkel rendelkezik. Ősi sírhelyek, kultikus kőmonstrumok, korai kolostorok és ikonikus tárgyak sora őrzi egy több ezer évvel ezelőtti kultúra lenyomatát. Az alábbiakban ezek közül olvashattok néhányról, melyeket a National Geographic is kiemelt.

Knowth (co. Meath)

Slane-től 2 mérföldre füves tetejű, mesterséges, őskori halmok találhatóak. Az ásatások során összesen 35 sírhelyet tártak itt fel, a bennük talált testi maradványok többsége női eredetű volt. A központi ovális domb nemcsak két sírhely otthona, a régészek szerint fontos szerepet töltött be a tavaszi és őszi napéjegyenlőség előrejelzésében, valamint az egyes gazdasági teendők (vetés, aratás) idejének meghatározásában. A köveken mindenféle geometriai formák, félholdak, koncentrikus körök, labirintusok, spirál és cikcakkvonalak láthatóak. Az itt található több mint 200 díszített kő a Nyugat-Európában eddig fellelt díszített kövek egyharmadát teszi ki. A helyet Newgrange riválisaként jegyzik.

Inishmurray (co. Sligo)

Ez az egyik legépebben megmaradt korai keresztény szerzetesi település Európában. A Sligo partjaitól 7 km-re található, jelenleg lakatlan szigeten a 6. század körül kezdtek el építkezni a szerzetesek St. Molaise vezetésével. Magas, vastag kőfallal vettek körbe több egyházi épületet, például két templomot, egy méhkaptár kunyhót, egy szent kutat stb. A kőfalon túl egy erőd romjai is láthatóak. Az 1800-as években a sziget megközelíthetőségének nehézsége kedvezően hatott az akkoriban tiltott wiskhey előállítására, mivel mire az ellenőrző hatóságok partra kecmeregtek, már minden árulkodó bizonyítékot el tudtak rejteni a helyiek. Az utolsó lakos 1948-ban hagyta el a szigetet. 15 lakóház és az iskola épülete szintén megtekinthető.

Skellig Michael (co. Kerry)

A mai napig nem egyszerű megközelíteni ezt a szigetet, ám egy maréknyi monk szerzetes a 6. században mégis úgy döntött, hogy az emberpróbáló körülmények ellenére ezeken a sziklákon telepedik meg. Közel 200 méternyi magasságban húzták fel az épületeiket, hat méhkaptár kunyhót és két kőtemplomot, valamint csatornákat és ciszternákat is építettek. Az építmények megtekintéséhez ugyanazon a 670 lépcsőfokból álló, meredek lépcsősoron lehet feljutni, amelyen eredetileg is közlekedtek. A 13. század óta ember ugyan nem lakja a szigetet, a lundák viszont annál inkább kedvelik, költőhelyként használják. Így áprilistól augusztusig évente közel 6000 lunda lepi el a sziklákat, hogy tojást rakjon. Az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

Carrowmore és Knocknarea (co. Sligo)
Több mint 60 megalitikus sírhelyet tártak fel Sligonak ezen a területén. A sírokat i.e. 4000 és 3500 körülre datálják. A szakemberek szerint akkoriban ez lehetett Nyugat-Európa legnagyobb temetkezési helye. Az egyik legértékesebb emléknek Maeve királynő, Connacht harcos uralkodónőjének sírhelyét tartják, akit a legenda szerint állva és teljes harci felszerelésben temettek el.

Browne’s Hill (co. Carlow)

Négy oszlopkőből és egy hatalmas fedőkőből álló oszlopsír, amely egy helybéli házról kapta a nevét. Az áthidaló kő valóban hatalmas, több mint 100 tonnát nyom. A kőegyüttes érdekessége, hogy a szakemberek szerint soha nem borította föld, ellentétben a többi korabeli sírhellyel.

Ceide Fields (co. Mayo)

Ez a legkiterjedtebb kőkorszaki emlékmű a világon. Seamus Caulfield régész bukkant rá a láp alatt rejtőző több mint ötezer éves falakra, házakra és megalitikus sírokra. 1993-ban a régészprofesszor kezdeményezésére látogatóközpontot létesítettek a területen. A közelben található az 5. századból való Doonfeeny álló kő is, amely 20 láb magasságával a második legmagasabb ilyen kő Írországban.

Aki szeretne még hasonló helyekről olvasni:
http://www.megalithicireland.com/index.html

Comments are closed.