Magyarország – Afrika – Írország
A Salbot nővérek a Dublin Simon Community (DSC) munkatársai. Tímea testvéréhez hasonlóan szociális munkás, gyermek- és ifjúságvédelmi szakon végzett Szegeden. Már főiskolás évei alatt is komolyan érdeklődött az önkéntes tevékenységek iránt. „Civil pártfogóként dolgoztam a Nagyfai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben egy évig, és a szegedi Árpád Nevelőotthonban” – meséli.
Miután Tímea kézhez kapta a diplomáját, az European Voluntary Service (http://europeanvoluntaryservice.org/) szervezetén keresztül egy évre Kelet-Afrikába költözött, ahol a Tanzanian Youth Centre önkénteseként dolgozott. „Akkor egy álmom vált valóra! Fiatalokkal, gyerekekkel való közös munka, meleg, óceán!” Ám az egy év gyorsan elrepült, és Tímeának ki kellett találnia, hogyan tovább. „Sajnos, a magyarországi viszonylatok miatt nem találtam számomra megfelelő állást” – diplomatikusan fogalmaz.
Tímea úgy döntött – testvére után – ő is szerencsét próbál a DSC-nél, amely jelenleg Írország egyik legnagyobb hajléktalanokkal foglalkozó szervezete. „ A szociális szakon végzett diákoknak nagy lehetőséget nyújt a tapasztalatszerzésre és az újabb ismeretek elsajátítására, illetve külföldiként az angol nyelvismeret fejlesztésére.” Tímea beadta a jelentkezési lapját, majd skype segítségével részt vett egy kétfordulós interjún. Mivel korábbi tevékenysége során nem foglalkozott hajléktalanokkal, csak kevés tapasztalattal rendelkezett, mégis sikerült felkeltenie a DSC érdeklődését.
Dublinban
A DSC (http://www.dubsimon.ie/Volunteer.aspx) fedezi a nem Dublinból érkezett önkéntesek szállását, illetve heti zsebpénzt biztosít. Ezeken felül a különböző szakmai tréningek költségeit is állják. Az önkéntesek 9-12 hónapos itt-tartózkodási periódusok közül választhatnak. A DSC igen széles tevékenységi körrel rendelkező, komplex szervezet, ahol az egymásra épülő intézeti hálóban egyszerre több program megvalósításán dolgoznak.
Tímea jelenleg teljes munkaidős önkéntes (vagyis egy héten 35 órát dolgozik) a szervezet egyik sürgősségi szállóján (Temporary Support Accommodation – Emergency Shelter) a Harcour Street-en. „Harminc embernek tudunk szállást biztosítani, minimum egy éjszakára, maximum hat hónapra. Lakóink olyan 18év feletti férfiak és nők, akik alkohol- vagy kábítószer-függőségtől szenvednek, illetve különböző mentális problémákkal küzdenek.” A szálló két szobát tart fenn a Tanács által regisztrált párok számára, ám ezeket a helyiségeket ritkábban szokták igénybe venni. „A hajléktalanokat segítő dublini szervezetek közül itt valósulhatott meg először, hogy az egyik kliens kutyája is élvezheti a szálló vendégszeretetét, természetesen bizonyos szabályok betartása mellett.”
A szállóban 24 órás szerviz működik, vagyis a lakók bármikor elhagyhatják az épületet. A DSC napi háromszori étkezést biztosít a kliensek számára, akiknek itt lehetőségük van mosniuk, valamint internethasználatra is jogosultak. Két tévészoba üzemel a szállóban, melyek közül az egyikben megengedett a mérsékelt alkoholfogyasztás. „Ez sok esetben komoly veszélyforrást jelent” – vallja be Tímea.
Mi a dolga egy önkéntesnek egy ilyen sürgősségi szállón?
Igen hosszú a lista. Egyfelől részt vállal a mindennapi adminisztrációs és recepciós feladatok ellátásában. Azon túl, hogy felveszi a telefont, kiadja a kliensek szekrénykulcsát vagy épp külső szervekkel kommunikál, három óránként ellenőriznie kell a lakók egészségi állapotát a túladagolás elkerülése érdekében, a tűzvédelmi előírások betartását (nincs dohányzás az épületben), valamint szakszerűen kell kezelnie minden fecskendőt, kábítószert és egyéb gyanús eszközt, amelyre az épületben talál rá.
Egy ilyen szállón az az elsődleges cél, hogy a marginális helyzetbe kerülő hajléktalanoknál elősegítsék a társadalomba való visszaintegrálást. Ennek érdekében oktatási, kulturális és szociális programokat szerveznek a lakók számára, segítenek nekik a napi tevékenységeik ellátásában, a hivatalos szervekkel való kommunikációban, valamint a lakhatás megvalósulásában (a szállón kívül). Az itt dolgozó önkéntesnek mindenben a lakók segítségére kell lennie. Emlékezteti a klienst, ha időpontja van az orvoshoz, vagy a városi tanácshoz, de el is kíséri az illetőt, ha szükséges. Van, hogy filmestet szervez vagy közös bowlingozást, versírásra buzdít, albérletekre vadászik, de az is az ő feladata, hogy mentőt hívjon vagy a rendőrséget, ha baleset történik vagy testi sértés, esetleg kábítószert talál. Van, hogy egyszerűen csak vigasztal, tanácsot ad, lelki támaszt nyújt. Az biztos, hogy nem sokat unatkozik. „Az a legnagyobb siker, ha a kliensek a szállóból nem az utcára térnek vissza, hanem saját otthonukban kezdhetnek új életet. Szerencsésnek érzem magam, hogy én is szemtanúja lehettem néhány ilyen újrakezdésnek.”
Mr. és Mrs. Higgins vendégeként
„Az ír köztársasági elnök meghívása nagy meglepetés volt. Bevallom, amikor felhívtak, először nem is értettem, hogy miről van szó, de másnap már otthon várt a névre szóló meghívó.” Szent Patrik napja alkalmából Mr. Higgins rendezvényt tartott a Phoenix parki rezidenciáján, ahová hivatalos volt minden hajléktalanokkal foglalkozó szervezet, és azon belül a szervezetek által kiválasztott önkéntesek.
„A ceremónia az elnök és az elnök asszony személyre szóló köszönetnyilvánításával kezdődött.” Mindenkit név szerint felkonferáltak, vagyis mielőtt az elnök kezet rázhatott volna Tímeával, át kellett esniük némi botladozó nyelvtornán, mire mindenki derültségére sikerült kiejteniük a magyar önkéntes nevét.
Egy gyönyörű teremben pezsgővel és gazdagon terített svédasztallal várták a vendégeket, ahol a kedvük szerinti fogyasztás mellett lehetőségük nyílt egy kellemes beszélgetésre is. Ezután az elnök először ír nyelven, majd angolul is köszönetet mondott az egyes szervezeteknek és az ott dolgozó önkénteseknek a hajléktalanok megsegítésére irányuló munkájukért. Zárásként közösen megtekintettek egy ír operaelőadást, illetve ír népzenészek muzsikáltak nekik.
Hogyan tovább?
Lassan végéhez ér a DSC-nél vállalt egy év. „Afrika után ez az első hely, ahol úgy szakmailag, mint lelkileg és a nyelvtudásomat illetően is a legtöbbet fejlődtem. Sok szörnyűségnek voltam a szemtanúja, de sok boldog és szép pillanatot is megéltem.” A nagy kérdés megint az, hova tovább. „A legfőbb vágyam, hogy gyerekekkel vagy fiatalokkal foglalkozhassam!” Talán Dublin megér még egy felvonást…

Ui. A fotón Tímea jobbról a második hölgy.