Családommal Görögországban nyaraltam, Kinetában. Amikor a tűz fellobbant, mi épp az egyik kisebb szigeten kirándultunk. Ez volt a szerencsénk, különben menekülnünk kellett volna. Este, amikor vissza akartunk térni a szállásunkra, akkor szembesültünk a tragédiával. Először csak azt vettük észre, hogy hosszú sorban állnak a kamionok az autópálya szélén. Arra gondoltunk, valamiért biztos kamionstop van, de aztán már egyre több lett az álló autó körülöttünk, és végül a fizető kapunál mi sem tudtunk tovább menni. Itt világosítottak fel minket, hogy dél óta hatalmas tűz tombol, többek között Kinetában. Azt viszont nem sikerült kideríteni, hogy ahol megszálltunk, az a hely mennyire érintett. Nagyon izgultunk, mert az útleveleinket a szállodában hagytuk, és azoknak csak a másolatát vittük magunkkal a kirándulásra. Várnunk kellett. Várakozás közben Facebookon keresztül kommunikáltam a helyi magyarok egy csoportjával, akik nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. A támogatásukat ezúton is nagyon köszönöm. Tőlük tudtuk meg a görög média legfrissebb híreit, mivel mi nem értünk görögül. Így értesültünk arról is, hogy a hatóságok arra kérik az autópályán veszteglőket, hogy a saját biztonságuk érdekében ne próbáljanak “kitörni”, más útvonalon átvágni az érintett területeken, bírják türelemmel. Ennek megfelelően tovább várakoztunk.

Öt óra várakozás után, hajnal kettő körül, a kamionok csatasorba rendeződtek körülöttünk, és bőszen dudálni kezdtek. Nekik lehetett valami infójuk arról, hogy megnyitják az autópályát, mert némi idő múlva felnyíltak a sorompók. A kamionosok, akik jóval többet vártak, mint mi, dudálva nekilódultak. Az egyik, gondolom, a türelme legvégén járhatott, mert leszorított minket, csak hogy fél perccel hamarabb jusson át a kapun. Más szituációban ez egyáltalán nem érdekelt volna, de a hátam mögött ült két már amúgy is ijedt gyerek, akiknek a megnyugtatásában ez egyáltalán nem segített.

Az autópályáról letérve már észlelhető volt a füst. Tűzoltók, rendőrök álltak az út mentén. Az egyik rendőrt megkérdeztük, biztonságos-e a part felé mennünk. Mivel azt a választ kaptuk, hogy igen, tovább haladtunk. Itt már csak annyi fényforrásunk volt, amennyit az autó nyújtott, illetve néhány parázsló, kisebb lánggal égő fa, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy lássuk, nagy a baj. A sötétben érzékeltük, hogy a hotel épülete áll, de ennél többre nem jutottunk. Rajtunk kívül nem volt ott senki. Hajnal háromkor egy felégett, evakuált területen két gyerekkel egy idegen országban. Volt már jobb is. Visszafordultunk. Ugyanazt a rendőrt megkérdeztük, hol tudnánk leparkolni az autóval, illetve jeleztük neki, hogy a hotel mögött egy félig kidőlt villanypóznán még erőlködik a tűz.

Egy közeli parkolóban vártuk meg a reggelt, majd visszatértünk a helyszínre. Nappali fénynél látni a pusztítást megdöbbentő volt. Én ilyet még testközelből soha nem tapasztaltam. Félig vagy teljesen leégett házak, kiégett autók, leszakadt vezetékek, kidőlt villanyoszlopok, a korábbi élénk, nyüzsgő partszakasz helyét egy kihalt, szürke-fekete borzalom vette át. Nincs áram, nincs víz. A tűzoltók munkájának köszönhetően a hotel viszont egész jól megúszta. Beszéltünk egy alkalmazottal, aki azt mondta, az utolsók – köztük ő is, a hotel tulajdonosa is – csapdába kerültek, és csak a tenger felé tudtak menekülni. Úszniuk kellett, úgy mentette ki őket a parti őrség. Bele se akarok gondolni, mi történt volna velünk, ha nem megyünk el kirándulni.

Bemásztunk a hotel egyik ablakán, hogy megkeressük az útleveleinket. Mindenhol a menekülés és a tűzzel való küzdelem nyomait tapasztaltuk. Betört ablakok, felborult székek, sáros lábnyomok, a folyosókon a vendégek elhullajtott holmijai. Aki elejtett valamit, az már nem nyúlt érte, csak szaladt. Csodával határos módon az iratainknak és a holminknak nem esett semmi komoly baja. Az egyik bőröndünkön apró égésnyom, néhány vizes ruha, füstszagú mindenünk, ijedtség és kimerültség, az egészet megúsztuk ennyivel. Egy napra szobát béreltünk Athén belvárosában, majd gond nélkül visszarepültünk Írországba.

Sokan nem voltak olyan szerencsések, mint mi. 83-an meghaltak, 187-en megsérültek, és sokan elvesztették mindenüket a tűzben.


Comments

Görög tűzvész — No Comments

Leave a Reply