A magyar hagyományok szerint a tavaszi jeles napok közül Gergely napja az első, amikor is Nagy Szent Gergely pápára emlékezünk, aki az iskolák patrónusa és a gregorián éneklés megteremtője. Gergely-napi népszokásaink, a ‘gergelyjárás’ március tizenkettedikéhez fűződik, aminek eredete egészen a középkorig nyúlik vissza, amikor a szegény tanulók az iskolák védőszentjének ünnepén adományért jártak körbe, amit az iskolájuknak, tanítójuknak adtak. Később a gergelyjárás kibővült még egy tevékenységgel, az új tanulók iskolába hívogatásával. A gergelyjárás szereplői a katonai toborzás mintájára különféle rangokat viseltek, és Szent Gergely vitézeinek nevezték magukat. Ünnepélyes öltözetük jellemző darabjai voltak a papírból készült csúcsos süveg, a katonacsákó, amit szalagokkal díszítettek.
A hétvégi magyar iskolában az alsó tagozatos diákok megismerkedtek a Gergely-napi népszokásokkal, megtanulhatták a gergerlyjárást kísérő népdalt, valamint a fiúk papírcsákót, a lányok pedig pártát készíthettek maguknak. Mindezek után énekelve, és a készített jelmezeket viselve, eljátszották magát a gergelyjárást is, amit az óvodás korosztálynak mutattak be.