Sokan úgy vélik, hogy a vámpír alak Stoker teremtménye, ami azonban így nem helytálló. Stoker valóban az egyik leghíresebb vámpír szülőatyja, de ez a természetfeletti lény korábbi irodalmi munkákban és a népi mondakörökben is előfordult már. Stoker hat éven át gyűjtötte az információkat a regényéhez. Ekkor már Londonban élt, így a helyi könyvtárak anyagát használta fel. Konkrétan Kelet-Európában, ahol történetének feltételezett névadója élt valamikor az 1400-as években, soha nem járt.
A regény alapjául két hírhedt havasalföldi fejedelem alakja is szolgálhatott. Az egyik II. Vlad Dracul, akinek nevében a Dracul, mint ’sárkány’ jelző szerepelt, ugyanis a fejedelem Luxemburgi Zsigmond jóvoltából a Sárkányos Rend tagja volt. Utódja a fia, III. Vlad Tepes, szintén forrása lehetett a horrorirodalom eme klasszikusának. Az ő esetében a Dracul jelzőt már ’ördög’ jelentésben használták határtalan szadizmusa miatt, hiszen előszeretettel húzatta karóba az embereket.
Stokert a vámpírirodalom atyjának tekintik, mivel ő dolgozta ki elsőként azt a népszerű vámpírkaraktert, akinek gyengéje a fokhagyma, a napfény és a szívbe szúrt tőr. Ahogy az sokszor előfordult már a történelemben, a vámpír gróf története csak szerzőjének halála után lett igazán népszerű, azóta viszont számos feldolgozása látott napvilágot.