Az új környezet új igényeket szül, s az ember olyan dolgokra kezd vágyni, amire azelőtt nem is gondolt. Anyus sincs ezzel másként, merthogy kiszabadulva a magyar panelből neki most már kertje van. Viszont nem nő benne más csak a fű, pedig anyus látja, hogy az utcájukban a szomszédok kertje pompázatos költemény. Némelyiknél babafej nagyságú rózsák nyílnak, némelyiknél meg nyolcas formára van nyírva a sövény. A szemközti mama egyenesen térrendező szakembert hívatott, hogy puccba vágja az előkertjét, pedig nincs három négyzetméter az egész.
Anyus dönt. Virágot fog ültetni, mert különben ő itt örökké kívülálló marad. Soha nem kertészkedett azelőtt, de menni fog ez, mint a balos vezetés. Emberünk, anyus és a gyermek néhány szerszámmal felvértezve kivonulnak az előkertbe. Emberünk ásni kezd, s ahogy kiforgatja a földet, tizenöt centis óriásgiliszta bukkan fel. A gyermek boldogan utánanyúl. Megfőzhetjük? Kérdezi reménykedve. Nem, ma csirkét eszünk. Nevet anyus. Hogy jut ilyesmi az eszedbe? A munkálatokkal hamar végeznek, már csak várni kell.
Anyus napra nap együtt izgul a gyermekkel, mikor nő már ki valami. Drukkol neki az egész család, s mi a csoda, mintha értené a magyart, virágot hajt. Anyus úszik a boldogságban. Szalad, hogy lefotózza a négy égtáj minden irányából azt az egy szem kardvirágot. A szemközti mama csodálkozva lesi tengernyi rózsája lugasából, mi lelte odaát azt a kedves magyar asszonykát. Tán nem is kardvirág az? De nem ám, legalábbis anyusnak nem. Győzelmi trófea! Sikerült, ez a föld nekünk is terem!
Emberünk együttörül anyussal, de a füvet attól még nyírnia kell. A hét minden napján tíz-tizenkét órát dolgozik, kivéve a szombatot, akkor füvet nyír. Nemcsak ő, hanem az összes szomszéd. Egymás után kapcsolják be a motorokat, s egész délelőtt berreg a fűnyírók szimfóniája. Emberünk is csatlakozik a zenekarhoz, bár az a masina, ami a házzal járt, nem elektromos. Tolni kell, akkor forog benne a penge. Kemény meló ez, főleg ha a talaj nem egyenes (már pedig nem az). De hangja ennek is van, rekedt tenorista, akit kivágtak az X-faktor első selejtezőjéről. Emberünk életében először elektromos fűnyíróra vágyik. Gondolatban felírja a Majd-listára.
Most más a program. Megyünk a játszóházba! Énekli a gyermek. Tényleg? Kérdezi emberünk anyust. Tényleg. Emberünknek annyi kedve van hozzá, mint anyusnak a menstruációs görcshöz. Inkább még háromszor leborotválná a kertet. De a gyermek boldog, ám legyen! A játszóház parkolója csurig nagy családi autókkal. Emberünk bepréseli magukat a sövény mellé. Odabent káosz, hangzavar, zoknis lábacskák mindenfelé, hogy emberünk alig bír lépni tőlük. Viselkedj! Szól rá anyus, mert látja, emberünk fintorog. Szereti ő a gyerekeket, a sajátját, a többit csak tisztes távolságból. Itt viszont oda a távolság. Némelyik gyermek nem restell az arcába mászni, a lábára fingik, és takonytól nedves kézzel nyúl felé. Ők is leülhetnének kávézni, mint a többi szülő, de féltik a gyermeket, aki még csak pár szót tud angolul. Szóval maradnak, s marad a terror.
A gyermek cseppet sem elveszett, azonnal társra talál. Így megy ez ebben a korban. Az egyik megérinti a másik vállát, elszalad, a másik a nyomába, és máris cimborák nemzetiségtől, vallástól, bőrszíntől és cipőmárkától függetlenül. Kevön az új barátom! Újságolja. Kevin. Javítja ki anyus magabiztosan. Látta ő a Reszkessetek betörőket, nem is egyszer! Nem, Kevön! Kontrázik a gyermek. Megáll mellettük egy ír anyuka. Kevööön! Üvölti el magát, és már csámpázik is felé egy pulykatojás képű lurkó. Úgy tűnik, a gyermeknek volt igaza, ismeri el anyus. De az ír anyuka továbbsorolja a neveket. Anyus meg is kérdezi. Mind a tied? Igen, csak a négy kicsi van most vele, a másik három már túl nagy a játszóházhoz. Hét gyerek?? Emberünk néma sokkot kap. Anyus emeli nem létező kalapját. Hét gyermeket megszülni, felnevelni a világ egyik pontján sem lehet egyszerű mutatvány.
A gyermek rendelni akar a büféből. Nyilván, ha már van. Emberünk végignézi a kínálatot, ami zárás előtt egy órával már csak ennyi. Szikkadt muffin élénk cukorkákkal a tetején, ecetes chips az írek nagy kedvence, gyümölcsöt sosem látott gyümölcslé szigorúan csak lilában, illetve hókristály türkizkék vagy pink színben. A gyermek a szikkadt muffin és a lila gyümölcslé mellett teszi le a voksát. Emberünk fizet. A gyermek leszedegeti a cukorkákat a sütiről, iszik két kortyot és már ott sincs. Várható volt. Kifizettük, nem hagyjuk itt! Emberünk letolja a maradékot. A süti még csak lecsúszik, de a szirupédes lötty kifog rajta. Korhatáros ital ez! Csak ötéves kor alatt bírja el a szervezet, mint ahogy a jó pálinkát is csak az értékeli, aki már túl van néhány szerelmi csalódáson. Ez méreg! Állapítja meg emberünk, s a lila lötty a kukában landol.
Csengetnek. Utolsó esély, hogy beüljenek a pörgő teáscsészékbe. Emberünk feldob egy érmét. Fej vagy írás? Fej. Anyus ül be a gyermekkel. Forog a pódium, mint repülő csészealj, s rajta forognak a teáscsészék. Szeplős arcú ír legény külön taszít is a csészéken, hogy gyorsabban pörögjenek, pedig anyusnak az alapjárat is elég. Szédelegve érzékeli, egyik oldalán lengyel család ül, a másikon kínai, szemben vele talán afrikai. Pörögve-forogva elmosódnak az alakok, csak színfoltok maradnak. Ember alkotta szivárvány körbe-körbe Írország mini univerzumában.