Döbbenet, hogy még csak 100 éve, de a tény az tény, az ír nőknek 1918-ban sikerült kiharcolniuk a szavazati jogot.

Bár már az 1860-as évektől egyre több társaság alakult azzal a céllal, hogy a nőket ugyanazok a jogok illessék meg, mint a férfiakat, évtizedeknek kellett eltelnie, mire a hangjukat igazán meghallották. Sok elszánt nő nevét jegyzi az ír történelem, például Hanna Sheely-Skeffington, Mary McSwiney, Louie Bennett, Maud Gonne vagy Eva Gore-Booth, akik a szüfrazsett mozgalom elszánt harcosai voltak. Az 1910-es években az ír függetlenségért és a nők szavazati jogáért szinte egyidőben folyt a küzdelem. Sok szüffrazsett maga is fegyvert ragadott, hogy harcoljon Írország szabadságáért, nem egy közülük életét is vesztette az összecsapások során, többen pedig börtönbe kerültek.

1918 nemcsak a nők szavazati jogának bevezetését jelenti, de egyben az első női parlamenti képviselő megválasztását is. Ő volt Countess Constance Markievicz (1867-1927) arisztokrata származású politikus, forradalmi nacionalista, szüfrazsett és szocialista. Távollétében választották meg parlamenti képviselőnek. Nem tudta betölteni a posztját, mivel a húsvéti felkelés leverése után halálra ítélték, viszont női mivolta miatt nem végezték ki, csak börtönbe zárták, vagyis a képviselői szék helyett épp börtönben ült.

Az abortusz legalizációja

Napjainkban is több fronton folyik a küzdelem Írországban. Az egyik legsarkallatosabb kérdés az abortusz ügye, amiért bizonyos időközönként százezrek tüntetnek az utcákon. Az aktivisták nagyon reménykednek benne, hogy 2018 lesz az az év, amikor végre legális lesz a 12. hétnél fiatalabb terhesség megszakítása. Sokan bíznak Leo Varadkarban, aki még egészségügyi miniszterként azt nyilatkozta, hogy az abortusz törvény valóban nagyon szigorú, hiszen még akkor sem engedélyezi a beavatkozást, ha a nő nemierőszak következményeként esik teherbe, és mindenképp újra kell gondolni a törvény bizonyos részeit. Ugyanakkor Varadkar azt is kiemelte, hogy ez már a következő kormány feladata lesz. Nos, a “következő” kormány megalakult, és jelenleg Leo Varadkar a miniszterelnök. Kérdés, lesz-e olyan bátor, hogy megtegye ezt a hatalmas lépést.

Elmaradott iskolarendszer

Miközben világszerte egyre nagyobb a visszhangja a gender semleges nevelésnek, Írországban azért kampányolnak, mert még mindig nemek szerint szeparálják a gyerekeket az iskolák, vagyis külön fiú- vagy lányiskolákban tanulhatnak, nemüknek megfelelően. Az általános iskolák 17 százaléka, a középiskoláknak pedig az egyharmada kizárólag csak az egyik nem képviselőit foglalkoztatja. Sokan elfogadhatatlannak tartják, hogy az az ország, ahol népszavazással érvényesítették a melegek házasságának jogát, vagy ahol a transzneműek 18 éves koruk után mindenféle orvosi kritérium nélkül maguk határozhatják meg nemi azonosságukat, ilyen elmaradott iskolarendszert működtet.